Sebők Tibor, a Malomipari Múzeum korábbi vezetője, nagyszerű blogtémára hívta fel a figyelmünket: A Múzeum digitális gyűjteményében megtalálhatók az egykori szaklap, az 1904 és 1938 között megjelenő, Molnárok Lapja példányai. A kiadvány kérdezz-felelek rovatában bármelyik előfizető kérdezhetett, a szerkesztő által felkért szakértő pedig gondoskodott a válaszokról.
Molnárok Lapja, 1934. december 29. 244. kérdés
A szaklap 1934. decemberi számában például egy dél-amerikai magyar molnár tette fel kérdéseit. A gyakorlatot a szakmai demokrácia elve igazolja – érdekes megfigyelni, hogy már az 1930-as években is hangsúlyt fektettek rá. A kérdéseket és a részletes válaszokat több bejegyzésben közöljük, éppen azzal a céllal mint a Molnárok Lapja: Információmegosztás és önképzés.
Az első kérdésre (Újabban milyen eszközökkel őrlik és készítik piacra az édes paprikát?) a következő válasz érkezett:
„Hazánkban a paprikaőrlés eléggé magas nívón áll. Mint ismeretes, kizárólag a hegyes, erős, piros paprikát termeljük, amelyből megfelelő szakértelemmel előkészítve édes-nemes, félédes, rózsa, II., III. rendű és merkantil-paprikát őrölnek. A paprikát leszedéskor füzérekre fűzik fel, amelyet a szabadlevegő járásának tesznek ki, hogy a meglehetősen bő víztartalma kiszáradjon.”
Hungária kvarckő és rögsziták
„Az őrlés kizárólag kövön történik, amelyhez a legalkalmasabb a Hungária kvarckő, amelyet a budapesti Kann és Heller-cég gyárt. Kemény kövek paprikaőrléshez nem alkalmasak. Őrlés előtt a hüvelyt a maggal összekeverjük és együttesen őröljük. A kő fölött elhelyezett garat alatt egy zárógarat van elhelyezve. Egyéb adagolókészülék nem alkalmas.
Az első töretésből nyert szitaátejtést mint szitaport félretesszük, a további töretést fokozatosan eszközöljük szita nélkül (parasztra), addig, amíg a paprika eléggé aprószemű lesz. Azután kezdjük a szitálást, ami történhet kéziszitákkal vagy a régi tömlős szitákkal, amely egy szekrénybe van behelyezve, oly módon, hogy a szekrény elejéből kiérjen és megfelelően feszíthető legyen. A szitát a szekrényben elhelyezett szitavillára fülek segítségével ráfűzzük. A szekrény végén elhelyezett vasember (Peidl-Mandl) átlós irányában van beékelve az ütközőfa, mely egy rúgó segítségével a kő szálvason elhelyezett 3—4-ágú vasra (triangeli) van feszítve, amely a forgás által a tetszés szerinti zárást megadja.
A szita anyaga szőrből van, amely lehet 16, 18, 20, 22. számú. A szitákat üzem közben többször kell kefélni és az őrlésmenethez megfelelően cserélni. A szitákat szárítani kell és a betapadást kidörzsölni. Ezt a rendszert leginkább az alacsonyabbrendű paprikák őrlésére lehet használni. Erre a célra jól beváltak a Radiál- és rögsziták.
Egy pár 42″-os kő teljesítménye óránként 15—20 kg, amely teljesítmény mindig az áru előkészítésétől függ. Hazánkban tudtommal a Graepel Hugó b. t. szerelt paprikamalmokat, főleg egy modemet is Kalocsa mellett.”
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.
Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
