Az előző héten megkezdett téma – dohány- és paprikatermesztés összefüggései, magyarországi dohánytermesztés – folytatását a jelenlegi bejegyzésben tervezem.
Magyarországra a növény és a dohányzás divatja a 16. században érkezett. A közvetítők a végvárak spanyol zsoldoskatonái, a törökök, a német és görög kereskedők voltak. A keleti, balkáni kapcsolat tehát ugyanúgy hangsúlyos, mint a paprika esetében.
Míg a paprikát kezdetben gyanakvás övezte, a dohány gyorsan népszerűvé vált, hivatalos elbírálása azonban nem volt éppen kedvező. A 17. század végéig majdnem valamennyi országgyűlés foglalkozott a dohányzás betiltásának kérdésével, elsősorban tűzveszélyes volta miatt. A dohány elkobzása, a súlyos pénzbüntetések azonban hazánkban sem jártak eredménnyel, nem hoztak sikert. Manapság újra szigorú szabályok korlátozzák a dohányzást, a cigaretta kultusza azonban még a 20. században is virágzott. Elsősorban a felnőtté válás, a férfiasság szimbóluma volt, ezek az elemek a mai kamasz dohányosok köreiben is megfigyelhetők. Érdekesség, hogy egyes erdélyi területeken (például a Mezőségben) a viselet kiegészítőjévé is vált. A fiatal mezőségi férfiak mellényzsebében mindig volt egy doboz cigaretta, még akkor is, ha nem dohányoztak.
A viselet kapcsán mindenképpen meg kell említeni a dohányzacskót is. A dohányzacskó a paraszt és pásztoremberek viseletének kiegészítője, ebben tartották a dohányt, amit pipába tömve szívtak. A dohányzacskó gyakran kos heréjéből készült (kostökzacskó), de előfordult, hogy madarak bőréből alakították ki. Dekorációja, hímzése a magyar népművészet kincsi közé tartozik.
Mielőtt divatcikk lett, a dohánytermesztés több családnak is a mindennapi élet kereteit, a megélhetést jelentette. Így volt ez Röszkén is, ahol a dohány termesztésének ugyanúgy két módja volt, mint a paprikáénak. A magokat vagy szétszórták a földön – ez veszélyesebb volt, megtámadhatta a földi bolha nevű kártevő – vagy melegágyban előnevelték. Kiültetésénél használták az úgynevezett dohánypöcköt, mellyel nagy lyukakat ástak a palánták számára.
A dohány egynyári növény, betakarítására többféleképpen is sor kerülhet. A legrégebbi módszer szerint sarlóval ez egész növényt levágták, majd letörték a leveleit. A nagy amerikai ültetvényeken a leveleket pedig lehúzták a szárról, mindig alulról fölfelé haladva, mert az alsók értek be először. A leveleket az archaikus módszer szerint tűvel átszúrták, cérnára, vagy madzagra fűzték, és így szárították.
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
