1968 óta, október utolsó hétvégéjén mindig nagy eseményre készülnek a dél-franciaországi (tradicionálisan baszkföldi) Espelette településen: A számtalan turistát vonzó paprikafesztiválon idén Molnár Anita is részt vett. Tapasztalatait (a szegedi párhuzamokról, a Gorria fajta termesztéséről és a szigorú eredetvédelemről) ez a bejegyzés összegzi.
Szeged és Espelette. Két távoli tájkörzet, közös múltbeli sajátosságok
Bár a nagy földrajzi távolság miatt valószínűleg különböző paprikás múltat társítanánk a két termőterülethez, tulajdonképpen meglehetősen sok a hasonlóság. Az Újvilágból érkezett növénnyel a 16. századra mindkét helyszínen megismerkedtek, kezdetben dísznövényként és gyógyászati célra használták, később a bors pótlására. A paprikát Szegeden és Espelette-ben is családi vállalkozások termelték és dolgozták fel, a nyers zöldség szedése és a végtermék értékesítése is azonos gazdasági egységben történt. A vetőmagot maguk válogatták.
Hasonlóságokra a jelenben jóval nehezebb felfigyelni, mint a múltban. Magyarországon a termelők, a feldolgozók és az értékesítők külön működése szétszabdalta a termék hátterét. A konkurenciaként jelentkező külföldi paprikák éppen ezért komoly veszélyt jelentenek. Ezzel szemben Baszkföldön továbbra is egy családon belül történik mindez (termelés, értékesítés, feldolgozás), a tájkörzet méretei pedig mára már messze meghaladják a szegediét. 300 termelő dolgozik 300 hektáron, 5 millió tő paprikával.
A Gorria sokoldalú felhasználása és szigorú eredetvédelme
Az Espelette környéki Gorria termesztése szinte a szőlőére emlékeztet: Dombos vidéken, kettős sorokban nevelkedik a növény, a sorközművelést kisméretű traktorral végzik. Nemcsak a növény gondozására fordítanak különös figyelmet, hanem az eredetvédelmet is rendkívül szigorúan szabályozzák. Az AOC-minősítéssel rendelkező paprika egy igen komoly ellenőrzési rendszer végterméke. A 20 évvel ezelőtt lefektetett szabályok – kötelező tagság, tagdíjak fizetése, minőségi kritériumok – biztosították az ellenőrzött előállítás lehetőségét. A közös érdekek, a közös pályázatok, és mindenekelőtt a közös munka, állandó megújulásra képes, összetartó közösséget kovácsoltak, ahol több generáció munkálkodik helyi értékek létrehozásán. Az espelette-i termelők tevékenységéhez őszintén gratulálunk!
Az aktuális baszk termelési rendszert az 1920-as, 1930-as években kötelezően alakítandó magyarországi szövetkezetekhez hasonlíthatnánk. A paprikatermesztés és a -kereskedelem átfogó szabályozása és az állami minősítés bevezetése korábban nálunk is kulcsfogalmak voltak.
És hogy hogyan hasznosul a Gorria? Természetesen megszárítva és fűszernek ledarálva, azonban ennél számunkra szokatlanabb módokon is: A paprikát alkalmanként nyersen is leszedik, zölden és pirosan egyaránt. A terméseket ecetben-olajban tartósítják, majd friss salátákhoz és sonka mellé kínálják. A nyersen ledarált piros paprikát házi mustárba keverik vagy sajttal fogyasztják. Az enyhén csípős Gorria a lecsó baszkföldi változatának (piperade) egyik legfontosabb eleme.
A gasztronómiai jellegzetességeknek később külön cikkeket szentelünk!
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Gyártás alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése decemberben várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!
Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:
[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”]
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.