Előző bejegyzésünkben egy diétás, adventi receptet tettünk közzé, még a böjt jegyében. Most lássuk, milyen volt elődeink karácsonya a szegedi halászlével megterített ünnepi asztal mellett!
Karácsonyi szokások, karácsonyi menü
Hogy mit ünneplünk karácsonykor? A kérdésre valószínűleg mindenki azonnal tudja a választ: Jézus születését. Jézus születésének dátumaként december 25-ét ismerjük. Azonban több egyházi ünnep esetében is megfigyelhető a jelenség, miszerint az ünnep előestéje – vigíliája – csaknem olyan szintre emelkedik, mint maga az ünnep. A Szenteste tehát, szigorúan véve, még nem az ünnep része, inkább az adventi felkészülés jellemzi. Ezért is illik rá jól a kifejezés: „Karácsony böjtje”.
A december 24-i böjtölés szokása mégsem mondható egységesnek. Sok helyen azt tartották, hogy ilyenkor éppen sokat és sokfélét kell enni, hogy így biztosítsák a következő év bőségét. Az ünnepi asztalra gyakran kerültek hüvelyesek (például bab, lencse) és mák, hogy ezzel is a pénz megszaporodását segítsék elő. Az alma a szépség- és egészségvarázslás kelléke volt, míg a méz és a sült tök a torokfájást voltak hivatottak távol tartani. A fokhagyma a családtagok egészségét őrizte, míg a diót haláljóslásra is használták. Úgy tartották, az a családtag, aki karácsonykor rossz diót tör fel, beteg lesz vagy meghal a következő évben.
A karácsonyi asztalnak is nagy jelentőséget tulajdonítottak. Számos területen tavasszal a karácsonyi abroszból vetettek, hogy az ünnepi gazdagságot az egész termésre kiterjesszék. Hasonló okból a házigazda időnként elhelyezte mesterségének szerszámait a karácsonyi asztal alatt. Így részesültek azok is áldásban, talán így vált a jövő évi munka egy kicsit könnyebbé.
Szegedi halászlével terített asztal
Ugyanezt kívánjuk minden kedves olvasónknak karácsonyestére, és természetesen a következő évre is: Egészséget, családi békét, sikereket a munkában, általános bőséget, szerencsét! Az ünnep alkalmából fogadják tőlünk szeretettel a szegedi halászlé receptjét.
A szegedi halászlé teljesen megfelel a böjt és a bőség karácsonyi kettősségének. Nem hús, de napjainkban már nem is egy általános fogás, különlegességével az ünnephez illik.
Ha halászlevet főzünk, először is az a kérdés, tiszai vagy dunai módon készüljön-e. Abban a Duna és a Tisza mentén is egyetértenek, hogy a halászlé alapja a ponty, ugyanakkor a lé annál ízletesebb lesz, minél többféle apróhal kerül hozzá. A tiszai (szegedi) verzió kedvelői először passzírozással alaplevet készítenek, az apróbb kárászok, keszegek felhasználásával. A Duna mellett, például Baján viszont egyszerre, azaz „halászosan” kezdenek el főzni minden hozzávalót, az apróra vágott vöröshagymát, a feldarabolt halat és a pirospaprikát is. Tálalás előtt tészta is kerül bele.
Ha szegedi halászlével kedveskednénk a családnak, 2 kg vegyes halra 30-40 dkg hagymát, és 2,5-3 dkg szegedi fűszerpaprikát számítsunk. Minden recept hangsúlyozza, hogy a paprika jó minőségű legyen, csípős és édes vegyesen. Az erősebb ételek kedvelői utólag is fűszerezhetik a halászlét szárított fűszer- vagy cseresznyepaprikával.
A halászléhez jó étvágyat, az ünnepekre pedig békés családi együttlétet, sok pihenést kívánunk!
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.