Szentmihályi életképek-sorozatunkban a Sanctus Mychaeltől Szeged-Szentmihályig című kötet kifejező, színes szövegeit közöljük. Legutóbb az államosításnak a település paprikatermesztőire tett hatását vizsgáltuk. Ezúttal más irányból közelítjük az egykori mindennapokat: A palántanevelés mikéntjével talán még kicsit korai foglalkozni, a tavaszvárás jegyében azonban lássuk a szentmihályi palánták jelentőségét.
A mihályteleki palánták felvevőköre
A Szeged-Szentmihályon hajtatott paprikapalántákra – ahogy a kiadványban is olvashatjuk – rendkívül sok termelő tartott igényt:
„A szentmihálytelekiek termesztették a paprikapalántát a szegedi nagytájnak a Mórahalomtól Csólyospálos-Szatymaz-Bakson át Kiskunhalasig terjedő, homoki tanyáskörzete számára, egészen a jelzett terület villamosításáig. Szentmihályteleki palántából nevelték a paprikát Jánoshalmán és Albertirsán is. Az itteni, kötött talajon az állandó jelleggel nagy kézimunka- és vízigényes palántanevelésnek adottak voltak az ideális föltételei, ugyanis a kicsi beltelkek kertjeiben mindig szem előtt voltak az alagútsátrak. Mindehhez hozzátartozik az az évszázados tapasztalat, amelyet a helybeliek a paprikatermesztésben őseiktől megszereztek, a palántanevelésnek ugyanis csak nagyon kevesen értették a módját.”
Hogy a palánták állapota mennyire meghatározta tulajdonosaik életét, azt a következő interjúrészlet nagyon jól érzékelteti: „Páni félelem élt bennünk, ha a paprikapalántán netán az >>újhitűség<< jelei kezdődtek. Ilyenkor összecsavarodott a levél, mintha kibodorították volna, apró, idétlen termése pedig használhatatlanul korcs volt. És ellene semmit nem tudtak tenni.” (K. L.né, 1975.)
A tömött járműsoroktól a villamosításig
Az idézett fejezet a palánták hatalmas vevőkörétől a villamosítás okozta visszaesésig nyújt még információkat:
„A tavasz kezdetével szinte járműkaravánok – személygépkocsik, utánfutók, oldalkocsis motorkerékpárok és kerékpárok – hada lepte el a szentmihályteleki utakat, amin jöttek az itt nevelt palántákért. A falun belül általában állandósult egy-egy terület vagy család távoli vevőköre, amelyik ugyanahhoz a gazdához járt vissza hosszú időn át palántáért. A kezdetben kereskedelmi kapcsolat több esetben is családivá alakult.
Ez a gyakorlat a homoki tanyavilág villamosításával szűnt meg, amikortól jó odafigyeléssel és a motoros kutak segítségével területenként néhány – mindenütt csak odavándorolt szegedi – gazda maga neveli a palántákat. Ma csupán Csongrádról és Kistelekről vásárolnak szentmihályi palántát, mivel általánosan is csökkent a fűszerpaprika fogyasztása.”
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Készülő kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A szövegek tökéletesítéséhez Olvasóink segítségét is kérjük. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!
Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:
[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”]
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
