A paprikaharang május 26-án éppen 100 éves története az első világháborúval kezdődik. 1916. augusztus 22-én, majd 1917. december 4-én a szeged-alsóvárosi Mátyás téren álló templom elvesztette egy-egy harangját. Arra a sorsa jutottak, mint oly sok más harang háború idején: Rekvirálták őket, hogy beolvasztott ércükből fegyvereket önthessenek. Az alsóvárosi gyülekezet – bár szomorúan mondott búcsút harangjainak – elvesztésüket szükséges lépésnek tartotta. „Oh harangok, ha ágyuk lesztek, védjétek meg a mi édes hazánkat!” – írták a virágokkal feldíszített harangok szalagjaira. Bár a háború elveszett, és a harangok, akárcsak a frontra induló apák, férjek és fiúk közül sokan, nem tértek vissza, a Mátyás téri templomtorony elnémulása utáni negyedik esztendőben ismét harangszót hallhatott Alsóváros ájtatos népe.
Paprikaharang: Új harang adományokból
A paprikaharang (és három, újonnan öntött „társa”) felszentelése az összefogás és nagylelkűség példátlan teljesítménye volt, nem egészen egy évvel a trianoni döntés után. A Mátyás téri ferences templom Historia Domusa (a plébánia napi eseményeit összegző dokumentum) pontos adatokkal szolgál a harangok megérkezéséről, szállításáról, felszenteléséről és első használatáról is.
Az, hogy az új harangok egyáltalán elkészülhettek, nagyrészt Péri Bonaventura rendházfőnök állhatatosságának volt köszönhető. Három harang egyéni adományozók ajándéka volt, a negyedik költségének előteremtésére azonban a házfőnök rendhagyó javaslattal állt elő. A Historia Domus kézírásos bejegyzése a következőképpen hangzik: „…a zárdafőnök a szószékről azt az eredeti gondolatot vetette fel, hogy a negyedik, legnagyobb harangot a szeged-alsóvárosi termelők, feldolgozók és paprikakereskedőknek illene megcsináltatni. Az eszme visszhangra talált. A zárdafőnök elnevezte a harangot paprikaharangnak, védőszentjéül pedig Sz. Piroskát választotta, minthogy a paprikamunka kizárólag leánymunka, és a szeged-alsóvárosi leányok legnagyobb része: Piroska.”
Az ünnepélyes behozatal
A harangok költségeit tehát felajánlások fedezték, előállításukat pedig Szlezák László budapesti mesterre bízták. A szimpatikus harangöntő – ahogy a források nevezik – maga is részt vett a harangok behozatalában és segédkezett felhúzásuknál.
A harangok a vasútállomásról a Mátyás térre való szállítása is dokumentált. A leírás jól tükrözi a lakosság hatalmas lelkesedését, várakozását: „Május 26. A harangok ünnepélyes behozatala az állomásról. Lévén e nap Urnapja, az egész város képviseltette magát a behozatali ünnepségen, ca. 25-30.000 ember…A menetben ment 4 lovas rendőr, utána mintegy 40 tagból álló lovas banderium, azután az iskolás gyermekek, fehér lányok, magyar ruhás lányok és asszonyok (vagy 1200-an!), katonai zenekar, énekkar, papság, harangok ráfkocsin, fehér rózsákkal feldíszítve…Kint a pályaudvaron a zárdafőnök nagy hatású beszédben üdvözölte a harangokat, mire zeneszó mellett a menet megindult.”
A paprikaharang felszentelése
A harangok felszentelésére másnap került sor: „Harangszentelés. A szentelést a megyés püspök ur hozzájárulásával a tábori püspök ur végezte…Ujjongás és tapsvihar köszöntötte a harangokat, ahogy a déli napsütésben fölragyogtak a levegőben, és sima, zökkenés nélkül való gyorsasággal emelkedtek föl a kiküldetésük szent magaslatára…Huzta a kötelet még a körletparancsnok, a főispán, a polgármester, a nemzetgyűlési képviselő is. Csak úgy ragyogtak az arcok a megelégedés tiszta örömétől….A szentelés napján délután 5 órakor szólaltak meg először az uj harangjaink. A járó-kelők, sőt a fuvarosok is megálltak az utcákon, és hallgatták a harangszót. Sokan letérdeltek, különösen a Mátyás-téren, és imádkoztak.”
Eltekintve attól, hogy a II. világháborúban majdnem elődje sorsára jutott, a paprikaharang vígan teljesítette a kötelességét. Egészen 2005-ig. Akkor ugyanis – 84 évvel a felszentelése után – a paprikaharang megrepedt. A paprikaharang helyett Gombos Miklós készült 750 kg-os új harangot önteni. Eredetileg a paprikaharangot is elvitte, hogy anyagát beszámítsa az új árába. A Szegedi Városvédő és Hagyományőrző Egyesület és a Móra Ferenc Múzeum azonban gyűjtést szervezett az anyagköltségért, hogy a paprikaharang megmenekülhessen. Sikerült is összegyűjteni a hiányzó 940.000 forintot, melyhez a PaprikaMolnár Kft. is hozzájárult 50.000 forinttal. Az új harangot Bálint Sándorról nevezték el, a paprikaharang pedig az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont kiállítási tárgyaként él tovább.
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben
Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése májusban-júniusban várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!
Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:
[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”]
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
