Szentmihályi életképek-sorozatunkban a Sanctus Mychaeltől Szeged-Szentmihályig című kötet kifejező, színes szövegeit közöljük. Legutóbb közreadott, anyák napi cikkünkben egy paraszti család életét koordináló édesanya hatalmas munkabírása előtt tisztelegtünk. A paprikatermelés megkövetelte állandó dologidő aktuális bejegyzésünknek is fő témája lesz.
Szentmihálytelek, a paprikatermelés egyik bástyája
A Sanctus Mychaeltől Szeged-Szentmihályig A két világháború között című fejezete a paprikatermelés meghatározó voltával indít: „A 20. század elején a tanyai népesség növekedése jelentős volt a belterjes kertkultúrák övezetében, így e faluban is, amely továbbra is Szeged egyik legfontosabb paprikatermő területe. Lakosságának száma erőteljesen növekedett: 1920-ban 1396, 1930-ban 1840 fő volt, ebből 220 a paprikatermelő. Szentmihálytelekiek végezték a paprika-kikészítés nehéz munkáját is, családi és kismanufakturális formában.”
„Tétlenkedni szégyelltek volna.”
Az idézett szövegrészben olvasható Almási Ferenc szentmihályteleki igazgató-tanító szemléletes jelentése is: „…Háziiparral sem foglalkoznak itt, de ez talán abban leli magyarázatát, hogy a paprika kikészítés igénybe veszi idejüket, s ez jobb kereseti lehetőség számukra.” (1931. február 12.)
„Sajátosan értelmezték a dologidőt. Dologidőnek számított minden pillanat, amit a parasztember nem alvással veszteget éppen, vagy nem misehallgatással szentesít ünnepi alkalmakon. Ha a másik embert is erre serkentették, az nem regulázás volt, hanem erkölcsös ügybuzgóság. Igazi paraszt ezt érezte is a vérében.
Úgyszólván felnőttként dolgozott ekkor már mindegyik gyerek a családban. Bár mindig fogadtak napszámosokat is, ez nem a gyerekek kikímélésére szolgált. Éppúgy a szülők sem mentesítették magukat soha a munkától. Tétlenkedni talán egymás előtt szégyellték volna legjobban; nagyapám ereje fogytával is szinte könyörgött a munkáért, s kukoricát morzsolt, hogy a bajait feledhesse egy kicsit.” (K. L.né 1975.)
„Már 10 éves kortól dolgoztak a gyerekek: paprikahányás mezítláb, locsolás, kapálás, csipedés a paprika feldolgozásánál…Télen hasítottunk. Mikor megjöttem az iskolából, szóltak, hogy fiam, tedd le a táskádat, aztán be a szárítóba, s csipedni. Télen kellett földolgozni a paprikát, amit nyáron megtermeltünk.” (K. J. 2001.)
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben
Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése júniusban várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!
Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:
[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”]
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
