Egy frissen megjelent kötet: Nehéz sorsok és személyes élettörténetek tárháza, nosztalgikus emlékek a szentmihályiaknak, tanulságos összefoglalás mindenki másnak. Folytatjuk múlt héten megkezdett Szentmihályi életutak II. című sorozatunkat. Kovács Lászlóné Varga Rozália visszaemlékezésében ezúttal keserédes epizódokat is találunk. A paraszti élet kíméletlenségét jól mutatja a kisfiú esete, aki nem látott különbséget zöld és piros paprikák között.
Zöld vagy piros paprikák? „Kikapott a gyerek könyörület nélkül.”
A korábban már idézett Emlékek falumról, családomról című fejezetben olvashatunk arról, hogy a piros paprikák pontos azonosításában hibázni nem lehetett:
„Anyánk keze viszont nagyon szaladós volt. Nem hajlott rá, hogy elnézze ügyetlenségünket. Imrénél ez pedig súlyos gyerekkori konfliktust okozott. A színtévesztést eléggé durván színvakságnak mondta a népnyelv, s bátyám erről a hibájáról igazán nem tehetett.
Szedte szegény a paprikát az ő megítélése szerint, a zöldeket bele a garabolyba, a pirosak pedig hadd érjenek még egy kicsit. Kikapott a gyerek könyörület nélkül, és azt sem értette, hogy miért. A családban nem volt ismeretlen a színvakság, a tanyai nagyapánk se tudta rendesen szedni a paprikát. Csakhogy szimulánsnak véleményezték őt is, hiszen este a lámpafénynél már önkéntelenül is regulázta az asszonynépet, hogy minek szedték le a kormosat. Este otthon mi is szétterítettük a sok zsák paprikát az udvaron, a villany alatt már Imre is helyesen látta a színeket. Kínlódott, hátha másnapig is meg tudná jegyezni, de mindhiába. Azért tetteti magát, hogy ne kelljen dolgozni – így hitték a szüleink.”
Lármás kacsák, szótlan családtagok
A munka mindennél előbbre történő rangsorolása, illetve a dicséret és gyengédség ritka alkalmai az alábbi leírásban is feltűnőek:
„Hét-nyolc éves koromban én pedig már egy egész kacsafarmot vezettem egyedül… Ők szókimondóbbak voltak bizony a családomnál.
Nálunk az emberi ragaszkodásnak majdhogynem rejtjeles megnyilatkozásai fordulhattak csak elő, mintha azt hinné a paraszt, hogy az érzelmek nem neki valók, ezért ijedten próbálja eltitkolni azokat. Még a gyereket is egy fokkal szívesebben szidja, mint dicséri, mert meggyőződése, hogy az elérzékenyedés csorbát ejtene rajta. És micsoda zavarban van, ha keresgéli érzelmeinek még elfogadható, sokszor a felismerhetetlenségig mérsékelt közlési módját!
Apám valahogy értésemre akarta adni, mennyire hiányoztam nekik két egész hétig, míg Balatonkenesén táborozott a csapatunk. Anyám nem törte a fejét, hogy ilyeneket mondjon, hiszen ő minden útravalónkat elkészítette… de Apám bizonyos tartózkodó, félszeg örömmel vette körül hazaérkező gyerekeit: >>Jaj, te Katyi, hogy vártak már a kacsáid, éhükben csak úgy tapsikoltak utánad!<<”
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Gyártás alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése decemberben várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!
Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:
[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”]
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
