Szokatlan kortárs tárlattal rukkolt elő tavaly ősszel a szentendrei MANK Galéria. A Power of Plants (A növények ereje) című kiállítás lengyel-magyar koprodukció volt, a Wacław Felczak Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap közös támogatásával jött létre. Az organikus tárlat – ahogy a Galéria jellemezte – növény és ember kapcsolatát állította a fókuszba. Szentendrei benyomásainak összefoglalásáról, melyekben kitüntetett szerep jutott a paprikának, Csepelyi Adrienn újságíró írt cikket a WMN online magazinba, melyet most mi is közvetítünk. A sorokon azért akadt meg a szemünk, mert magunk is paprikatermelők vagyunk. Palántázásról, ültetésről, szedésről számos cikket írtunk már. Ehhez hasonló, művészi megközelítést azonban sosem alkalmaztunk még.
Növények és emberek. És a fenntarthatóság és a környezettudatosság…
A cikk elején szembe jön velünk a megállapítás, miszerint a kortárs képzőművészetek mindig is nagy szerepet vállaltak a társadalmi problémák hangsúlyozásában, sőt a megoldások keresésében is. Hasonló próbálkozásnak láthatjuk a szentendrei kiállítást is, ahol a növények egyszerre voltak a tárlat díszletei, aktív alakítói és alapvető üzenethordozói.
A plafonról alácsüngő orchidea- és bromélia-kompozíció, a vadmurok illata, ami uralta az egyik sarkot és a vitrineket kitöltő levélformák önmagukban is egyedi hangulatot kölcsönöztek a kiállításnak. Az interaktív lehetőségek azonban még közelebb vitték a látogatókat a növényekhez.
A közös búzaszem- és fűmagvetés frissen sarjadó növények zöldjét rajzolta egy nedves felületre, egy mikroszkóp alatt pedig a növények különböző hanghatások okán kialakult változásai voltak megfigyelhetők.
Különösen erős benyomást pedig a paprikanövény monológja képviselt.
A paprika és az elidegenedés
A paprika egy rövid kisfilm során „beszélt” a látogatókhoz. Mondataiból az derült ki, hogy palántakora, növekedése és virágzása abszolút szintetikus körülmények között, programozott gépek munkájával, gondosan adagolt fény- és csapadékmennyiséggel zajlik. Emberi érintés nélkül, mégis egy ember alkotta termelési rendszernek kiszolgáltatva. A paprika „panaszának” lényege az volt, túl korán pusztul el, pedig – mint évelő növény – több új alkalommal hozhatna termést, mégis mindig új palántákkal helyettesítik. Ahogy a szerző, Csepelyi Adrienn is tapasztalta, mikor saját feketechili-növényét nevelte, a kis paprika minden tavasszal újra kivirágzott, majd teremni kezdett.
Itt kanyarodunk vissza a tárlat alkotóinak gondolataihoz a fenntarthatóságról. A paprika (és általában a növények, a természet) mindannyiunknak üzen: Talán sokkal jobban koncentrálhatnánk a növények nevelésére, gondozására, az azonnali haszonra való fókuszálás helyett. Talán nem csak a növényekre gondolva, sok más területen is igaz, hogy nem kaphatunk, anélkül, hogy adnánk. Földünk kincseinek megbecsülése, helyes használata nem csupán a többi élőlény iránti tisztelet miatt fontos. Saját túlélésünk záloga is.
A kiállításról készült képek forrása: wmn.hu
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!
Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:
[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”]
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.