Egy tavaly megjelent kötet: Nehéz sorsok és személyes élettörténetek tárháza, nosztalgikus emlékek a szentmihályiaknak, tanulságos összefoglalás mindenki másnak. Folytatjuk korábban megkezdett Szentmihályi életutak II. című sorozatunkat. A Szánthó-malom vállalkozó kedvű tulajdonosairól, a Szánthó testvérpárról (Józsefről és Lajosról) már korábban is írtunk. Ez alkalommal a malmuk helyett a lakóházukra koncentrálunk. A Szánthó-ház Szentmihálytelek egyik szép, polgári épülete volt, lebontására csak az ezredforduló után került sor.
A Szánthó-ház az 1950-es évek elején
Horvay János, akinek az Emlékek a Szánthó-házról és a Horvay családról című fejezetet köszönhetjük, már kisgyermekkorában az épületbe került. Bérlőként, hiszen a II. világháború vége és a kommunista hatalomátvétel után az új politikai közeg nem kedvezett a Szánthó családnak. Magántulajdonukat államosították, meg kellet válniuk a malmuktól és a lakóházuktól is. Horvay János így emlékszik vissza gyermekkorának helyszínére:
„1949-ben születtem, és 1950-ben kerültünk Szentmihálytelekre, ott utaltak ki a családunk számára egy lakást. A korábban Szánthó-házként ismert új otthonunk az IKV tulajdonában állt akkor, amikor bérlőként oda költöztünk, és lakbért fizettünk.
Amikor a faluba költöztünk, új otthonunkban, a téglából készült épületben csodálatos volt minden. A szobák parkettásak, a négy méter magas lakosztály plafonja stukkóval díszített, a dupla szárnyú ajtókon és ablakokon rézkilincs. Volt már villanyvilágítás, de lehetett ott egykor egy hatalmas csillár is, melynek közepén egy petróleumlámpa, körben pedig gyertyák voltak öntöttvas gyertyatartókban…
Angol WC másutt biztosan nem épült még akkoriban a faluban egy házban sem, de itt az is volt már, mint ahogy külön fürdőszoba is…”
Az épület részletei és további sorsa
Horvay János visszaemlékezései világosan mutatják, milyen sok megmaradt a Szánthó-ház régi fényéből, még eredeti tulajdonosainak távozása után is:
A Szánthó-ház
„Sokan azt hitték akkor, sőt azóta is azt hiszik az egykori osztálytársaim, hogy mi gazdagok voltunk, valószínűleg a szép ház miatt, melyben laktunk…
A malom épülete – mint említettem – akkor már nem működött, gabonát tároltak benne, több méter magasan állt a termény. Mi gyerekként az emeleti gerendáról ugráltunk a búzába, és élveztük, ahogyan derékig belesüppedünk.
A ház előtti szökőkutas szép kert, ami az alsó kocsiútig kiért, és kerítéssel volt körbevéve, járda kialakítása miatt át lett törve…A kert ezután már nemigen volt gondozva.”
A Horvay család 1976-ban hagyta el az egykori Szánthó-házat, beköltöztek Szegedre. Utánuk már nem következtek újabb bérlők, az épületet a TSZ kezdte használni, a padláson sokáig gabonát tároltak. A jelentős súly károkat okozott a ház szerkezetében, a körültekintő használat hiánya pedig végül (a 2000-es évek elején) a lebontásához vezetett.
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!
Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:
[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”]
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
