A palántanevelés és a szántóföldi termesztés között minden bizonnyal az ültetés folyamata jelenti az átmenetet. Ez pedig a napokban aktuális feladatot jelent, hiszen a régi paprikatermesztők bölcsessége szerint Fagyosszentek elmúltával lehet hozzáfogni az érzékeny, zsenge növények kiültetéséhez. Pongrác, Szervác és Bonifác napja (azaz május 12; 13; és 14.) után tehát nagy valószínűséggel már nem következik fagy, kiültethetők a palánták.
A palánta nevelése történhet védettebb, melegházi körülmények között, illetve a helyrevetett módszer szerint is, amikor a paprikák már a szántóföldön csíráznak ki. A régi szegedieknek speciális berendezésük volt erre a célra, az udvaron felállított, úgynevezett kolë. Itt, az egymáshoz merőlegesen illeszkedő deszkaoldalak között, több réteg gondosan meglocsolt homok, föld és trágya között nevelkedtek a palánták. A március táján elvetett magok Fagyosszentekre már kiültethető növényekké fejlődtek.
Az ültetés Bálint Sándor néprajzkutató szerint „a paprika termelésének egyik legkiemelkedőbb mozzanata, mely a régi közösségi élet hagyományaiból, a kölcsönös segítés szelleméből is megőrzött egyet-mást.” Megjegyzi azt is, hogy az ültetés május közepétől egészen június 13-ig (Szent Antal napjáig) elhúzódhatott. Szent Antal alakját a paprikatermelők körében nagy tisztelet övezte, Antal napon tartották a röszkei búcsút is.
Ha a palánta hasi levele – azaz legelőször kisarjadó, legalsó levele – elsárgul és lepörög, akkor a növény már kiültethető. Ha a fiatal paprikák már megfelelő állapotban voltak, az ültetés előtti nap délutánján sor került a palántaszödésre. A munkát kalákában végezték, a rokonok, barátok, szomszédok mind eljöttek segíteni. Szükség is volt a sok segítő kézre, ugyanis a földből kiszedett gyenge növényeket minél előbb el kellett ültetni a földeken. A régi paprikások szemléletes mondása szerint a palánta ugyanis olyan mint a halott: vinni kő.
Mivel sürgős és meghatározó munkáról volt szó, az egész család részt vett benne, kivéve talán a nagyon öregeket és a nagyon fiatalokat. Ha rakodás közben kiderült, hogy nem lesz elég a palánta, valaki hazasietett, és az egész szomszédságot mozgósította, hogy közösen pótolják mielőbb a hiányt. A kaláka szabályainak megfelelően pénzt senki nem várt el a segítségért, csak a visszasegítés kötelezettségét.
Bár az egyre gyorsabban forrósodó májusok és a modern gépek használata sok ősi szabályt idejétmúlttá tettek, az ültetés megfelelő időzítése és a segítség biztosítása mit sem veszítettek jelentőségükből.
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.