Bálint Sándor néprajzkutató, művészettörténész, „a legszögedibb szögedi” 1904. augusztus 1-jén született Szeged-Alsóvárosban. Idén tehát éppen 115 éve annak, hogy a jeles kutató meglátta a napvilágot, akinek munkássága a folklorsztika és a népi vallásosság kutatása terén egyaránt nemzetközi jelentőségű. Tudományos eredményein túl mindenképpen említést érdemel tanítványainak nyújtott önzetlen segítsége és mély emberszeretete is.
Sok egyéb eredménye között a fűszerpaprika-történet kutatói számára is rendkívül értékes forrást jelent. Bálint Sándor és a fűszerpaprika kapcsolata már a kezdetektől nyilvánvaló volt, hiszen a kutató szegedi, alsóvárosi paprikatermesztő családban született. Korán özvegyen maradt édesanyja, született Kónya Anna nevelte, taníttatta és támogatta, aki maga is paprikakofa volt, jól kereskedő asszony hírében állott. A Móricz-leírásokból megismert Ágnes néni is az ő rokonságához tartozott, Bálint Sándor tehát maga is „paprikaszagú levegőben” nevelkedett.
A gyermekkor elmúltával Bálint Sándor a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát, közben egy évig a pesti egyetemen is tanult, ahol végérvényesen elkötelezte magát az Alföld kutatása mellett. Szülővárosa, Szeged és az Alföld élete végéig számot tartottak érdeklődésére. 1962-ben írta meg „A szegedi paprika” című monográfiáját, melyben összegezett mindent, amit a Szeged környéki paprikások munkamódszereiről, hagyományairól, valamint a paprikatermesztésről és –feldolgozásról megtudott.
Bálint Sándor paprikamonográfiája
Alsóváros és a környező falvak paprikatermesztését egyaránt a dohánykultúra előzte meg. A dohánymonopólium 1851-es bevezetése után ugyanis a termelők átálltak a paprikára, hiszen a növény feldolgozásának technikája, eszközkészlete hasonló volt a dohánytermesztés során megismerthez. Bálint Sándor leírja, hogy a folyamat során használt szavak, kifejezések is a dohánytermesztési múltban gyökereznek.
Tőle származik a feltevés is, miszerint a paprikával talán az alsóvárosi ferences szerzetesek ismertették meg a szegedieket. A növény kolostorkertben elfoglalt helyéről és számos pozitív tulajdonságáról szintén megemlékezik.
Bálint Sándor mindig hangsúlyozta a növény erős kötődését Szeged városához. „Szeged városának nevétől a paprika szinte elválaszthatatlan. Szemléletes hasonlat szerint a paprika igazán Szeged vére, amely közvetlenül vagy közvetve élteti ennek a nagy magyar városnak népét, táplálja gazdasági életét.” A legszögedibb szögedi a könyvét egyenesen Alsóváros népének ajánlotta.
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
