A „Paprikaszagú levegőben” című minikiadvány, melyet az utóbbi hónapokban fejezetenként bemutattunk, a végéhez közeledik. Zárásul a szerkesztők összefoglalják Móricz Zsigmond és Szeged kapcsolatát, az író szoros kötődését a „paprikaszagú” dél-alföldi városhoz. Az átfogó tanulmányból a továbbiakban néhány részletet közlünk:
Móricz Zsigmond, a Paprikaszagú levegőben c. kötet szerzője
Szerette Szegedet: sokat járt itt, s tanúság rá e kis kötet: sokat írt róla. „Debrecenben otthon vagyok, Vásárhelyen nagyon jól éreztem magam, de azt nem tudom, hogy miért nem lakom Szegeden?” – mondta tréfásan.
…
Eddigi tudásunk szerint Móricz először 1913 január közepén járt Szegeden; legalábbis ekkor jelentek meg Az Est hasábjain első szegedi riportjai A szegedi papucs, A szögedi embör és A szegedi dudás címmel. Szakolcai száműzetésében Juhász Gyula figyelt föl rájuk: „most, lámpagyújtás előtt, a magány legszentebb órájában – írja hazaküldött cikkében, a Szeged és Vidéke január 27-i számában – Móricz Zsigmond gazdagon, rusztikusan hímzett szögedi benyomásait olvasgatom egy pesti estilapban. Hogy dobog a szívem, hogy lázul a vérem, a magyar délről Tótországba szakadt bennszülött szegedi…”
…
Amikor 1923-ban itt járt, a Közművelődési Palotában már Móra Ferencet találta. Róla is nekrológban vallott, 1934-ben; szinte rárímelt a Tömörkényről mondottakra: „Elment, és vele eltűnt a magyar irodalomból egy eredeti, sajátlagos, meghatóan őszinte s megilletően ragyogó magyar szín” – írja, s megrajzolta írótársa bensőséges arcképét. Kívülről indult ki: „Olyan szép fehér hajat sose láttam. Olyan fehér volt a haja, mint a tiszta fehér selyem.” „Sose láttam félszivar nélkül. És sose láttam humor nélkül.” „Sose mondott olyat, aminek ne lett volna egy adag keserűség a mélyén.” „Fojtott mosoly, ami mindig ott vibrált a szája csücskében, ha megszólalt, és jó, alföldi, kedves szók közt bujkálva meglepő és jóízű történetet bugyogtatott ki azon a nagyon színes és mégis végtelenül természetes, egyszerű magyar nyelven, amit csak a szögedi ember tud.”
…
„1932 karácsonya előtt két nap, december 16-án és 17-én, ismét itt volt. Megint Vér György írta róla: „Csak nézegette a szegedi várost, csak hallgatta a szegedi embereket. Szegeden pihent az új munkához, és egy sereg új följegyzéssel szombaton visszaindult Pestre…”
…
1936 nyarán Móricz két riportban számol be a szentmihályteleki és röszkei paprikások gondjairól: Szegedi paprika az egyiknek a címe, a másiké, mely könyvecskénk címadó írása lett: Paprikaszagú levegőben. Ebben is emlegeti Rózsa Sándort, látszik, folyton foglalkoztatja a téma, gyűjtögeti az adatokat, érlelődik benne a mondanivaló.
Rózsa Sándor, Móricz több regényének hőse
…
Azután 1940 októberének végén bevette magát a nagyállomással szemben levő akkori Európa Szállóba, s napi tíz órát dolgozva írta, a Rózsa Sándor a lovát ugratja fejezeteit. „Egyedül Ágnis nénit kereste fel, és hozzánk jött ebédre, amikor szívesen eltársalgott velünk, és megbeszélte azokat a kérdéseket is, amelyek írás közben fölmerültek benne, és amelyekre a feleletet tőlünk várta.” – emlékezett vissza Bálint Sándor.
A következő évben megindult a korrektúrák vándorlása Szeged és Leányfalu között: a nyelvjárási alakok helyesbítése végett. A kiadó sürgetése, hogy a mű könyvnapra megjelenhessék, megakadályozta, hogy ezt következetesen végigvigyék: innen van, hogy maradt benne sok ö-zésbeli tévedés. 1913-ban Juhász Gyula ezt írta Móricz szegedi riportjairól: „S micsoda elégtétellel állapítom meg, hogy még ő se tud hibátlanul szögediesen beszélni az írásában.” Mintha a Rózsa Sándor regények keltette későbbi vihart jövendölte volna meg!
Móricz 1941 nyarán kezdett hozzá a második kötethez. Folyton készült Szegedre, de a hajszolt munkatempó nem engedte. Bálint Sándoréknak írott utolsó levelében, 1942. április 27-én is így panaszkodott: „Csak az bánt, hogy még mindig nem tudok elmenni Szegedre. Most nem mozdulhatok ki a könyveim közül, amik toronymagasságban vannak felrakva itt körülöttem. Majd a harmadik kötethez azonban le kell költöznöm Szegedre hosszabb időre, mert azt a szakaszt a helyszínen akarom megírni, maga az esemény is sokkal jobban a helyhez van kötve, mint a mostani kötet, ami az ország dolgát tárgyalja, Rózsa Sándor csak ürügy.”
A trilógia befejezetlen maradt; Móricz többé nem jutott le Szegedre.
Péter László
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
