Alsóváros (régebben: Alszeged) mindig is Szeged azon városrésze volt, melyet magyar nemzetiségű lakosságáról, lakóinak szigorú, katolikus vallásáról és mezőgazdasági tevékenységéről ismertünk. A településrész jól elkülönült a Belvárostól (Palánktól), melynek heterogén népessége inkább üzleti és közigazgatási ügyekkel, szellemi tevékenységgel foglalkozott. A vízimalmairól ismert Felsőváros népe a Tiszán bonyolított közlekedési és szállítási feladatokat, illetve ipari tevékenységet folytatott, a szegényebb Rókus lakossága pedig céhes képzettséget nem igénylő szakmákból (fuvarozás, kukoricatermesztés, sertéshizlalás…stb) tartotta fenn magát.
A városrész falusi környezetet idéző, girbegurba utcái sajnos az 1879-es nagy árvízzel mindörökre eltűntek. Nagy mennyiségben megjelentek viszont a takaros, napsugaras oromzatú parasztházak, melyek ma is Alsóváros – vagy ahogy lakóinak vallási buzgalma miatt nevezték, Jámborváros – utcaképeinek tipikus elemei.
Paprikatermesztésre szinte kizárólag Alsóváros népe specializálta magát, ezért is hívták ezt a településrészt Paprikavárosnak. Érdekes, hogy a Szegedhez közeli paprikás falvakban, például Röszkén és Szentmihálytelkén is azért alakult ki intenzív paprikakultúra, mert Alsóváros gyorsan szaporodó lakossága ezekre a területekre rajzott ki.
Alsóvároson és a környező falvakban a paprikatermesztést egyaránt a dohánykultúra előzte meg. A dohánymonopólium 1851-es bevezetése után ugyanis a termelők átálltak a paprikára, hiszen a növény feldolgozásának technikája, eszközkészlete hasonló volt a dohánytermesztés során megismerthez. Bálint Sándor leírja, hogy a folyamat során használt szavak, kifejezések is a dohánytermesztési múltban gyökereznek.
Bálint Sándor egyébként maga is Alsóváros szülötte, a városrész paprikakultúrájáról, népéletéről, vallási hagyományairól számos tudományos munkája látott napvilágot. Tőle származik a feltevés is, miszerint a paprikával talán az alsóvárosi ferencesek ismertették meg a szegedieket.
A Kisboldogasszony napján indult szedés után az alsóvárosi paprikás gazdák füzéreiket az eresz alá akasztották, hogy az őszi napsugarak utóérleljék a terméseket. A „kipirosodott” szeptemberi-októberi Alsóváros Móricz Zsigmondot is rabul ejtette. Egyik írásában kifejti, hogy Szeged utcái ilyenkor olyan látványosságot jelentenek, amelyre komoly turizmust lehetne alapítani.
Szeged paprikatermesztő múltjához, egyben a jelenkori lehetőségek kiaknázásához kötődik a 2018. október 12. és 14. között tervezett Szegedi PaprikaShow és Chili Weekend. Az esemény számos izgalmas programlehetőséget és kóstolót tartogat.
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
