Egy korábbi bejegyzésben hivatkoztam már a Szentmihályi életutak című, informatív helytörténeti kiadványra. Most azonban – a különféle „paprikás” életutak között – olvassuk változatlan formában a malomtulajdonos Lábdy Ákos negyedik gyermekének, Máriának (1914-2007) visszaemlékezéseit:
„Apa minden reggel 5-kor gyalog ment ki a városból Szentmihályra, ahol darálót működtetett, ő darált. Ez jóval Trianon előtt volt még. Apa dolgozott csak. Anya délben vitte neki az ebédet, és éjfélkor jöttek haza gyalog. Amikor volt elég pénz, akkor vettek egy házat Szentmihályon. A mai gyógyszertár, ami akkor még természetesen nem volt fölépülve, mögött volt egy kis kert és egy verandás, két szobás parasztház. Amikor több pénzük lett, akkor felépítették a nagy malmot, azaz a mai kultúrházat. Amikor felépült a nagymalom, apa a Ruhr-vidékről hozatta a gépházat. A gyár, amelyik adta a gépet, munkásokat is küldött, hogy beszereljék a berendezést. Azután felépült az iroda, majd később az új ház (a mai Hűvös közi iskolaépület) is, a régi parasztház helyére. Ahol most a gyógyszertár van, az volt az iroda és a bátyám, Pista szobája, a lakóházba néhány lépcső vezetett föl. Fönt is volt konyha és ebédlő, rendes körülmények között ott ettünk, de lenn a szuterénben – pincében – is volt konyha és szoba. Hétköznap, amikor sok munka volt, lenn ettünk. Anya főzött és a nővérem, ételliften lehetett felhúzni az ételt a lenti konyhából a föntibe….
A falusiak a mai Bartók térre vitték a mintát, ott kereskedők voltak, nekik eladták a minta után a paprikát, majd telefonáltak haza a falusiak, hogy elkelt a paprika, lehet vinni kocsival. A paprikapiacon a Jung Jenő élelmiszerboltjából telefonáltak hozzánk. Itthon én voltam az inspekciós, vártam a telefont, hogy ki adta el a paprikát. Nekem általában az irodában (a mai gyógyszertár épülete) volt feladatom, ott segítkeztem. A paprikaellenőrökért mindig úgy kellett bemenni a városba, egyik héten a Szánthó, másikon mi mentünk be értük. Szánthó konkurencia volt, de õ is megélt. A falusi választott, hogy hova megy, szabadkereskedelem volt. De nekünk jobban ment. A Szánthóék nem jöttek soha hozzánk. Nem voltunk jóban, de haragban se. Ott két férfi volt, de úgy gondolom, ott nem lett leszármazott. Alsóvárosra költöztek be. 1930-ban – vagy lehet, hogy utána pár évvel, de akörül – egy angol képviselő jött Röszkére. Mi rendesen benne voltunk az idegenforgalomban a paprika miatt, és akartak mutatni az angol képviselőnek valami látványosságot, ezért elhozták Szentmihálytelekre. Előbb megnézte a malmot, majd a lakást is. Emlékszem, még a száját is eltátotta, és mondott valamit angolul, de mi persze nem értettük, annyira meglepődött, hogy Magyarországon, falun, ráadásul a határ mellett ilyet lát!”
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
