Amikor a nyár végi meleg megenyhül, az ég fehérről aranyra vált, száraz levelet kavar, csörget a szél, tudjuk, hogy eljött a paprikaszedés ideje. Az idén szeptember első hete kánikulával indult és viharral végződött. Paprikaszedés előtt.
Ilyen volt a hetünk paprikaszedés előtt
A Paprika Múzeumban egy kedves német-angol pár, Itta és Steve látogattak meg Bristolból.
A Múzeum egy kedves szegedi belvárosi hölgytől, Füzesyné Marikától tárgyakat kapott. Marika a felhívásunkra jelentkezett, amiben szegedieket szólítottunk meg, meséljenek nekünk Szegedről még abból az időből, amikor Szeged elválaszthatatlan része volt a paprikatermesztés és feldolgozás. Paprikás hímzett terítők, egy paprikás díszdoboz, ami az amerikai piacra készült, régi képeslapok, amin népviseletbe öltözött lányok paprikát fűznek és régi szegedi útikönyvek, benne pontosan megjelölve a szegedi paprikáról írott részekkel. Marika ismeretlenül hívott fel, megbeszéltünk egy randevút másnapra és így búcsúzott el: „Ismertetőjelem: 152 cm magas és 90 éves vagyok.” Köszönöm, Marikának a tárgyakat és nem felejtem el a lelkes köszöntést!
Szeptember 7-8-án a szegedi vagy Tiszai Halléfőző fesztiválon az idén nem árusítottunk, de családi körben halászlét főztünk és halat sütöttünk, több száz munkahelyi csapattal, családdal együtt a szegedi Tisza-parton.
És végül, a hét esővel, viharral végződött: a 30 évvel ezelőtt homok- és szélfogónak ültetett olajfáink közül egyet ma kicsavart, felkapott és földhöz vágott a szél. A rombolás mértéke kisebb volt felénk, mint Szegeden, de amikor a tanyákon végigsöpör a szél, a tanyasi ember csak magára számíthat.
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
