A lent közölt történetet Éva kolléganőnk, az élelmiszerbiztonsági-világnap alkalmából írt cikkünk szerzője, az édesanyjától hallotta. Majd azonnal le is jegyezte. A mese főbb „szereplői” a következők: Paprikászsákok szoknyában, értékesítési lehetőségek és mindenekelőtt a szegedi nagytáj élelmes népe. Különösen a nők találékonysága, kreativitása.
Csempészett paprikásszákok. A történet háttere
Az 1950-es években – csakúgy, mint annyi minden más a kommunizmus első éveiben – a szabadkereskedelem tiltottá vált. A Szeged környéki, mezőgazdasággal foglalkozó lakosság számára azonban mi sem volt természetesebb, minthogy javaikat korlátozások nélkül adják-veszik, cserélik. Mivel paprikaföldje szinte mindenkinek volt, nyilvánvalóan sokan számítottak a paprika értékesítésére. Mivel ez nem működött legálisan, és a szükség rákényszerítette őket, szoknyában elrejtett paprikásszákok segítségével valósították meg.
Egy eredeti visszaemlékezés
Munka után minden nap beszaladok Mamához, már az ajtóban vár.
– Mi van veled? Elfáradtál? Viszik-é a paprikát?
Mondom: Viszik, készülünk a karácsonyra. Díszcsomagolásban, kis piros pöttyös, virágos zsákocskákban kérik.
– A fene ögye mög, mindig jól fizettek érte! A nagyanyád a derekára rakta, a szoknyába, körbe a derekára a kis paprikás zsákokat, a kabátot ráhúzta, így vitte a városba a kupecokhoz. Nem vót szabad árulni, vagy kosárba, táskába vinni. Mindönkinek vót 1-2 hold paprikája a faluban, magának, egy kis eladásra is.
Otthon a nyári konyhában – szárítónak is hívták – szárították a kemencénél, a tata törte fa külűben, mama szitálta.
A paprikászsákok mai formája
Ruhaanyagot szőtt, szákokat varrtak, vótak asszonyok, akik a zsákokat varrták. Ebbe rakta a törött paprikát, ezeket a zsákokat rakta a szoknya derekába. Vonat járt Szegedre, már ott is keresték a paprikát, ezért vitte a kabát alatt. A kupecok először mintát kértek, papírba csomagolta mama, nézték a színét, illatát, kóstolták, mérték. A Nagyállomásról sokat gyalogolt, a Búbos vagy a Mars tér felé mönt, a nagy kapus átjáró felé vótak a kupecok. Botjuk vót, de a rendőrök figyelték, még az asszonyokat is átkutatták, egysző mamát is mögállították, van-é eladó paprikája. Ez a Jósika utca környékén volt. Mama tagadott, de a szoknya korcán, a derekán vót egy, megmaradt. El akarták vinni, de tagadott, nem félt. Hogy szabadulhatna mög a zsáktól? A városi házak ajján pinceablakok vótak, oda bedobta, mikor a többi asszonyokat is kérdözgették. Má’ felesölt a rendőröknek, nincs űneki paprikája! Másnap mán vitte újra a kupecoknak. Jól fizettek érte!
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
