„Gergő napján gyütt be… Jaj bizony csúnya veszély vót…Nem is gyütt vóna be, de a nagy szél gyütt rá…De mán egy csónikot időnek előtte hoztam, hogy menekülhessek. Osztán gyütt a víz! Gurult, mint a por! Magosan! Bőgött!… No, mondtam is, annyi pénze az Istennek sincs, hogy Szeged városának a kárját kifizesse…”
A Móricz Zsigmond szegedi benyomásait rögzítő Paprikaszagú levegőben egy szemtanú részletes leírást ad a szegedi nagy árvíz katasztrófájáról. Mivel a nagyvíz éppen 140 éve – pontosan 1879. március 12-én – rombolta földig és rendezte át örökre a várost, ebből az alkalomból mi is megemlékezünk róla.
A hajnali órákban a városra zúduló víz több hatás együttes eredményeként árasztotta el Szegedet. Amint azt Lechner Lajos, a kor egyik legtehetségesebb mérnöke is megállapította, a szabálytalanul végrehajtott vízrendezési munkák miatt a város tulajdonképpen mindig ki volt téve az elöntés veszélyének. 1876-ban már kis híján megtörtént a tragédia, de sikerült elhárítani. Három évvel később, Gergely napján azonban a korábban támadt szélvihar is tetézte a fenyegetést, ráadásul a Tiszába ömlő, megáradt Maros vize is a városra szabadult.
Víz alatt az Aradi vértanúk tere
A pusztítás leírhatatlan volt. A dél-alföldi város népének a török dúlás óta nem kellett hasonló kataklizmával szembenéznie. A Palánknak nevezett, belvárosi rész néhány utcájának kivételével egész Szeged víz alá került, és ebben az állapotban is maradt, csaknem három hónapig. A halálos áldozatok száma megközelítőleg 140 volt, 5400-nál több ház dőlt össze, a város 75.000 lakosából több, mint 60.000 hajléktalanná vált.
Az árvíz túlélői és a mentés szervezői a várfalon gyűltek össze. A tragédia közvetlen hatása alatt még a továbblépés terve is kilátástalannak tűnt. Az elképzelések szerint Szegedet egy új helyszínen próbálták volna meg „újjáéleszteni”.
A katasztrófa elszenvedői azonban a természet erőinek tombolása után az emberi segítőkészséget is intenzíven tapasztalhatták. Világméretű összefogás indult az árvíz sújtotta Szeged megsegítésére. Makóiak, hódmezővásárhelyiek, temesvári utászcsapatok és még számos más önkéntes szervezte meg a mentés munkáját. Március 17-én Tisza Kálmán miniszterelnök és Ferenc József osztrák császár és magyar király együtt látogattak Szegedre, és kezdtek tárgyalásokat a rendkívüli támogatásokról. A tragédiát személyesen átélt Mikszáth Kálmán és Jókai Mór írásaikban hívták fel a figyelmet a város helyzetére. Munkácsy Mihály, Csontváry Kosztka Tivadar és Liszt Ferenc szintén művészi eszközöket segítségül hívva mozdították elő az újjáépítést. Jelentős segély érkezett Bécsből, de kivette a részét Szeged támogatásából Oroszország, Németország, Olaszország és még sok további európai és Európán kívüli állam. Nagylelkűségük emlékét a körút egyes szakaszainak elnevezései őrzik.
A tudatos (újra)tervezés és a belváros épületeinek egységes képe Szegedet az egyik legmodernebb, legtakarosabb európai várossá emelték. Alsóváros paprikatermelőinek napsugaras oromzatú parasztházai is víz utáni képződmények. Ferenc József optimista jóslata végül valóra vált: Szeged szebb lett, mint valaha volt.
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
