Valószínűleg minden röszkei számára ismerősen cseng Vastag József neve. A néhány éve elhunyt tanár, történész, könyvtáros – hogy összetett tevékenységének csak néhány területét említsük – nagy érdeklődéssel fordult a röszkei paprikatermesztés kutatása felé is. Feljegyzéseiből, anyagaiból egy nagy dossziéra való a Röszkei Paprika Múzeumba került, ezért a továbbiakban változtatások nélkül közlöm egyik írását:
A szögedi nagytáj paprikásai között Alsóváros és Szentmihálytelek mellett Röszke is hozzájárult a piros arany világhírnevéhez.
A századelőn még dohánytermesztő családi kalákák aránylag gyorsan átálltak a jobb jövedelmet ígérő fűszerpaprika szántóföldi termesztésére. A dohányszárító pajták szinte minden átalakítás nélkül alkalmasak voltak a füzéres paprika szárítására és tárolására.
A több haszon reményében az erős paprika kikészítése a helyi kofák /kupecek/ hasítói, szinte egész éven át, de főleg ősszel és télen, fiatalok 16-20 fős csoportjait foglalkoztató műhelyekké váltak. Itt a kemény, és a szó szoros értelmében is erős, munka mellett szerelmek szövődtek, vidám és szomorú esetek történetek, nemritkán szerelemféltés okozta verekedések is előfordultak. A kikészítők fukarsága és kapzsisága, sokszor fizetésképtelensége volt a konfliktusok eredője.
A hasítók népe a kemény munka mellett dalolt és táncolt. Dalaik munkadalok, sokszor maguk által írt szöveggel. Ismert pásztordalra formálták a következőt is.
„Nincsen annál betyárosabb élet,
Ha egy legény hasítólányt szeret,
Hasítólány eltart a csókjával,
Én meg a lányt piros paprikával.”
A paprika kikészítés régi formáját újabb váltotta fel, de a hasítók népe az új körülmények között sem szakított hagyományvilágával, szokásanyagával.
Így kerülhetett sor 1959-60-ban a, még a termelés gerinchadát jelentő, volt hasítólányok és legények – no meg Tóth Gardi Imre bácsi volt hasítógazda és testvérei – összehívására.
A hír hallatán hetente kétszer is összejöttek a tanácsházán a hívó szóra. Márkiné Makra Ilona tanácselnök, aki maga is hasítólány volt, példamutatóan kötötte fel a kor pettyes fejkendőjét.
Amint azt a fentiek is bizonyítják, a sorok írójának érdeklődése a paprikatermesztés kezdeteitől a paprikások társadalmán át egészen a kapcsolódó folklórkincsig terjedt. A következő bejegyzésben egy újabb darabját mutatom majd be Vastag József hagyatékának.
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
