Egy tavaly megjelent kötet: Nehéz sorsok és személyes élettörténetek tárháza, nosztalgikus emlékek a szentmihályiaknak, tanulságos összefoglalás mindenki másnak. Folytatjuk korábban megkezdett Szentmihályi életutak II. című sorozatunkat. A választott szövegrész ezúttal a változásokról, az átmenetek nehézségéről szól: A telet felváltó tavasz számos gazdasági problémájáról, a földből élők közötti generációs különbségekről és persze az 1950-es évek új (és gyakran következetlen) művelési formáiról.
Szentmihályi életutak II. „Emlékek falumról, családomról”
Kovács Lászlóné Varga Rozália írásában, az „Emlékek falumról, családomról” című fejezetben különösen figyelemreméltó az alábbi részlet:
„Mintha minden összefogott volna ellenünk, nem váltak be a gazdálkodásban apám számításai. Eladásra is termesztettünk paprikapalántát – abban az évben a kutyának se kellett. Hányszor meglocsoltam pedig és mégis csomókban kitépdesve dobtuk a szemétre.
Apám mindent megpróbált. A vetőmagvakat vagy a fajtanemesítő állomásról szerezte be, vagy a legmodernebb szaktanácsok szerint otthon maga kezelte a vetés előtt. Műtrágyákkal is javította a talajt. De mintha lidérc ült volna az egész gazdaságon.”
Így nem lehet parasztnak lenni?
A Szentmihályi életutak II. idézett szakaszának folytatásában arról olvashatunk, miben látja a megoldást a gazda fia, aki már egy másik szemléletet képvisel:
„S egyszer pedig azon kapta magát Apám, hogy a fia adja neki a leckét a gazdaságos növénytermesztésből: Gépek kellenének. És szakítani végre azzal a megszokással, hogy mindig ugyanazokat a növényeket termesszük. Merni kell valami újat próbálni! Utána kell nézni szakkönyvekben, melyik a legjövedelmezőbb növényféleség.
Nincs egy nyomorult vetőgépünk! Milyen gazdasági felszerelésünk van nekünk? Eke, ekekapa, személyenként egy vacak kézikapa, fogas, borona, útalógereblye, kasza, egy sarló a marokszedőnek, villa a trágyaszórónak, egy szelelőrosta a napraforgónak, azonkívül egy ósdi kukoricamorzsoló és egy céklaszelő, egy ásó és egy lapát, semmi több. Még slagunk sincs a kert locsolásához! Így nem lehet parasztnak lenni, Apus!
Igazán nevetséges, hogy maga még a kötőjéből hinti a búzát is, mint a múlt században! Lehet, hogy nevetséges, fiam! Az meg egyenesen különös, hogy éppen te mondod ezeket nekem, te, aki olyanokat is mondtál máskor, hogy alig várod a napot, amikor végleg búcsút mondhatsz a keserves paraszti életnek…”
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!
Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:
[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”]
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
