A Szentmihályi életutak II. című kötet megjelenéséről a közelmúltban idéztük az egyik szerző, Molnárné Szekeres Judit összefoglalóját. Ahogy a Délmagyarország is frissen tudósított róla, a második kötet méltó folyatása az elsőnek: Nehéz sorsok, személyes élettörténetek tárháza, nosztalgikus emlék a szentmihályiaknak, tanulságos összefoglalás mindenki másnak. Szentmihályi életképek elnevezésű blogbejegyzéseink folytatása. Az első alkalommal Kovács Lászlóné Varga Rozália leírását idézzük, aki családja történetének felelevenítésével mutatta be a paprikakikészítők mindennapi életét.
„A hucimuci vivődik”. Költözés egy új helyre
„A nyeregtetős, szabadkéményes ház majdnem olyan volt, mint a többi parasztviskó Szentmihályteleken a századfordulón, csak mégsem teljesen olyan: Ez Nagyapámnak a szülőháza volt. Emiatt a kis különbség miatt vált meg tőle valamivel nehezebben, mint a felesége. Az asszony az ő nagyralátó fantáziájával már jó előre berendezte az új épületeket, különös tekintettel a friss iparengedélyükre.
Varga Imre és neje, Császár Piroska paprikakikészítő kisiparosok fogták az egyetlen megmaradt családot – első gyermeküket, Pirikét, másfél éves korában elvitte a diftéria – és arrébb költöztek néhány házzal. A Kéri-féle kocsma mellől a szemközti oldalra hurcolkodtak – az asszony szava szerint a >>hucimuci vivődik.<< Varga Imre üzleti ügyekben együtt szekerezett az asszonnyal, paprikafüzéreket vásároltak fel, őrleményt adtak el, olykor még Bécs városáig is eljutottak. Rendszeresen jártak le a szerbekhez is adni-venni, rangja volt a jó hírű termékeiknek.”
Paprikakikészítők otthona – A paprikás helyiség maximális kihasználása
Varga Imre és családja új otthonáról a későbbiekben olvashatunk részletes leírást: „A tisztaszoba már a ház építésekor deszkapadlót kapott, éppúgy, mint a kisebb szoba és a nagyméretű kamra. A konyha különösen szép mintás, vörösesbarna mozaiklapokkal, a gang hangulatos sárga-barna lapokkal volt kirakva.
A nagyszoba teljes kíméletben részesült. Kár is lett volna elherdálni, falai nem mindennapi módon voltak kifestve. A mennyezet sarkaiban egy-egy angyal, tollszárnyú és hosszú ruhás teremtmények a piktor elképzelése és az építtetőnek a megrendelése szerint… Ekkora műgond mellett a tisztaszoba valóságos tabu volt, tehát nyomós okának kellett annak lennie, hogy valaki ide beléphessen. Gyerekféle meg különösen nem tehette lelkifurdalás nélkül. Négy ágy volt a szobában, kettő párosával, kettő külön-külön, s mindegyiknek a tetején annyi drága párna, amennyi csak ráfért.
Sokkal előnyösebbnek bizonyult az új ház a gazdasági épületek dolgában is a réginél. A számtalan >>paprikás<< helyiség kihasználása maximálisra sikerült, olyannyira, hogy a látszat szerint már inkább ezek voltak a ház centrumai a lakószobákkal ellentétben.”
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Gyártás alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése decemberben várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!
Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:
[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”]
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
